H-P: 10:00 - 18:00
M-F: 10 am - 6 pm
Monthly Archives: május 2013
… „Pünkösd hétfőjén aztán az egész népé volt a Svábhegy. E napon, mintha az egész város kimozdult volna a helyéből, úgy tódultak föl a hegyi utakon már hajnalhasadtakor a mulató csapatok: dalárdák, céhek, egyesületek, iskolák zászlóikkal, énekelve, dobolva; – nyalka stucer, gitárral nyakában imádottja előtt walzerezve; termetes törzspolgár, nyakába akasztott kulaccsal, felesége karján az elemózsinás tarisznya, kis gyerekszekérbe felpakolva a két legifjabb csemete, azt a nagyobb fiú és leány elől húzva, hátul tolva mozdítja előre; fiatal serdülő leánykák, arcuk a hegyi légtül pirosra festve; cilinderes gavallérok hölgyeik nagykendőjével a karjukon; izmos munkás legények rúdra akasztott seres hordóval a vállukon; kevély bakák piros pozsgás szakácsnőik kíséretében. Útközben egy szál cigány üdvözli az érkező karavánokat, solo trombitán hangicsálva a Klapka-indulót, meg a Schneider Fáni-polkát. Az érkező csoportok nem keresnek házat, ereszt, vendégfogadót, hanem árnyékos fát, bokrot. Ott állítják fel a bográcsot. Targallyat szednek, tüzet raknak, főzik a paprikás gulyást s mellette csapra ütik a hordót. Szép leányok elindulnak mezei virágot szedni; erdő, mező most virít javában; nagy bokrétákat kötnek, s mind koszorús fejjel térnek vissza. Elolvasott hírlapok szolgálnak abroszul, amelyekre kiterítik a háziasszonyok lakomáik kincsét. A mézes-kalácsos sátorok körül tolong a gyermeksereg; szerelmes legények választottaiknak cifra szíveket vásárolnak. Kucséber narancsos kosarának, görbe bot, cifra nyelű bicsak-áruló tót portékájának van erős kelete. Itt harcias dalokat énekelnek; amott kergetősdit játszanak; a bokrokon hölgykalap, tarka kendő lobog. És közben vagy ötven kintorna gyakorolja a zeneművészetet, versenyezve hat cigánybandával, meg a budakeszi sváb paraszt kapella trombitáival és öreg dobjával; ami aztán a hány, annyiféle nóta egyszerre és összekeveredve, felülmúl minden eddig kitalált zeneélvezetet. A lemenő nap negyvenezer embert is lát táncolni, ujjongni, tombolni a Svábhegyen. A zöld gyepen egész szérűk vannak már taposva a polka- és csárdás-tánctól. A „Csillag” kocsmáros alig győzi egész háznépével a szolgálatot. Ott van az élvezetek Eldorádója: zenekar, népénekes-társaság, hinta, kerengőjáték (Ringelspiel); közbe döng a fagolyó a tekepályán; izmos legények ütik magasra ököllel a „balmot” (léggel tölt óriási lapda). Van ott célbalövés, birkózás, karómászás; csörög a kocka a krajcáros Monte-Carlónál, hol vándor kucséber adja a bankot – fügekoszorú nyereménnyel. Ez alatt az ideális mulatozók elvándorolnak a Normafához s föl a János-hegyre, és gyönyörködnek a fölséges kilátásban. Aztán a fölkelő hold látja ugyanazt a népfolyót visszahömpölyögni a hegytetőről. Zilált öltözetek, összegyűrt kalapok, fűzöld foltos fehér ruhák és anginét pantallók, neki pirult arcok, egymást támogató alakok, danoló csoportok, hahotázó, bőrükbe nem férő őstypusai a fővárosi parasztnak; szilaj párok, kiknek nem volt elég a tánc, még hazatértükben is polkáznak az úton; disputáló polgárok, hetyke iparos legények, kik fogadott kintornással kísértetik magukat hazáig; exaltált családapák, kik minden áron a szabad ég alatt akarják tölteni az éjszakát, két oldalt támogatva a feleségtől, meg a leánycselédtől; közben egy sikongató szép leány, akit felültettek egy szamárra s az neki viszi a tüske bozótnak. S ez a látvány így gombolyodik le ezernyi változatban késő éjfélig; de azért a gyepen még táncolnak holdvilág, lámpafény mellett a kintorna körül s a lombsátor alatt még reggel is hangzik a budakesziek öreg dobja és bombardonja. És az egész zsivajgó néptömeg között nem látni egy zsandárt. Ritkán fordul elő itt verekedés, vagy más egyéb kihágás. S az egész élvezetnek az adta meg a javát, hogy gyalog kellett feljönni érte. De hát még lemenni! Az apostolok lova volt az egyedüli közlekedési eszköz. Azért esett olyan jól!”… Forrás: Budapesti Negyed, Jókai Budapestje, 2007., 57. sz., 21-23.
JÓZSEF ATTILA, az elképesztő PÜNKÖSDI KOLBÁSZ Mennyei kolbászok Döfölődtek szívesen, Gyémántlencsét rágott Két fúrása szívemen Hóttig heverészek, Egyszer se hibázok, Hótom után angyalokkal Vígan parolázok. ILLYÉS GYULA, a tempós KÖLTŐ PÜNKÖSDI ÉNEKE Lankákon ballagok, alattam a szürcsölő trágya- Lepte jó Föld szuszog, ballag velem, lép Nagyokat öreg paraszt, botjára is támaszkod- Va, integet felém, ahogy járok rajta Kedvesemmel, olyan ez a homok, amin Járok, dunántúli magyar föld, Ráncosarcú, nagybajuszú, csipásszemű Öreg, hümmög és krákog és köp És ahogy ballagunk, billegünk, Megállok, nem veszi észre És kiballag ballagó lábam alól És továbbsétál és én a levegőbe maradok. És nézek utánna, nyetenye, riska hé, Hová szaladsz, de nem fordul meg, Így vádolok, kaszálva a légben, Pünkösdre virradó magamtermette szarkaláb. SZABÓ LŐRINC, a metafizikus PÜNKÖSDI VERSIKE AZ ESŐCSKÉRŐL Egy kicsit esett ma délután, Mentem a körúton át, Jött szembe egy masamódlány, Egy polgár és két kalmár. “Jót tesz a termésnek a zápor”, Mondta valaki ezt S lelkemben e szóra kinyílott Egy mélység s több Mount Everest. Vérzápor és gennyzivatar volt Az egész történelem Harcolt Ég és Pokol és Dögvész, Tűz és Víz és a többi elem, Anyag és Erő és Elektron, Rádium és tatai brikett, Lent a mélyben Másodfokú Egyenletek Nyaldostak véres sebeket. Pünkösdkor tüzes nyelvek Zuhogtak az égből alá, Naprendszerek pofozták egymást, Két rostélyos egymást falá. Így dudolásztam magamban S gondoltam, meglepem Erzsikét, De nem volt nálam elég pénz S inkább írtam egy versikét. Forrás: http://mek.niif.hu/00700/00716/html/00.htm
Sávuotkor szokás tejes ételeket enni, ez a Tórai himnuszokban megénekelt országra utal. A hagyomány szerint Dávid király Sávuotkor halt meg, és egyes helyeken ennek emlékére nem esznek húst – mivel az az öröm egyik jelképe – csak tejes ételeket. A tejes étel fogyasztása a Tórában előírt rituális étkezés szabályainak megtartására is emlékeztet. Receptek a Hetek ünnepére: „Zöldborsó leves tejjel Gyenge zöldborsóból zöldséggel levest főzünk. Vajas rántással berántjuk. ¼ liter tejjel hígítjuk, kissé megcukrozzuk. Pirított zsemlyével tálaljuk.” „Kapros, juhtúrós galuska 4 nagyobb nyers rózsaburgonyát meghámozva finomra reszelünk, kis sóval és annyi liszttel, amennyit felvesz, felverjük. Forró vízbe galuskákat szaggatunk, kevés ideig főzzük, leszűrjük. Kis hidegvízzel lehűtjük, forró vajba dobjuk, apróra vágott kaporral; kevert juhtúróval elvegyítjük. 10 dk. vaj, 10 dkg. túró kell hozzá.” „Mandulakrém 15 dk. mandulát forró vízbe téve héjától megtisztítunk, sütőben megszárítjuk, 3 tojássárgáját 15 dk. cukorral habosra verünk, 1 deci tejszínnel sűrű krémmé főzzük. Aztán beleadjuk a megszáradt, megdarált mandulát és ha kihűlt 6 evőkanál tejszínhabot vegyítünk hozzá. Így készül a diókrém is, de mandula helyett diót használunk.” „Leveles (fliározott) vajastészta (Vaj helyett Ceressel is készíthetjük.) ¼ kg. lisztből, 1 dk. élesztővel, tejjel, kis cukorral, sóval, rendes tésztát dagasztunk. Nem kelesztjük meleg helyen, de arra ügyelni kell, hogy meg ne fagyjon a tészta még mielőtt megkel. 20 dk. kemény, vízmentes vajat, kevés liszttel egy kicsit összegyúrunk, csak annyira, hogy nyújtani lehessen. A megkelt tésztát kissé kinyújtjuk, ráhelyezzük a kevéssé kinyújtott vajat. Most a kettőt együtt nyújtjuk még kis ideig, majd 4 részre hajtjuk, még pedig úgy, hogy először a két szélső rész a közepén összeérjen. Majd a két szélét egymásra hajtjuk, megfordítjuk, és szalvétával 20 percig letakarva pihentetjük. Még kétszer nyújtjuk ki a tésztát, közben mindig pihentetve. Ezután végleg kinyújtjuk és megtöltjük. Lehet úgy is csinálni, hogy a vajat 3 részre osztjuk és minden nyújtásnál beledolgozzuk az 1 rész vajat. Ez az eljárás több munkát ad és az eredmény majdnem az, mint az előbbieké. Leveles vajas tésztát, csak hideg helyen készíthetünk.” „Túrós delkli A leveles vajas tésztát ½ cm. vastagra nyújtjuk, 10-15 cm-es négyzetekre vágjuk. A túrót úgy készítjük el, mint a béleseknek. Minden tésztára 1 kanál túrót halmozunk, a tészta 4 sarkát a közepén összefogjuk és ujjunkkal mind a 4 végét kissé benyomjuk, tetejét tojással vigyázva megkenjük, nehogy a tészta szélére csurogjon és erős tűznél gyorsan sütjük.” A zsidó háziasszony könyve, Hasznos tudnivalók, Kóser szakácskönyv. Irta: Giti néni. Kiadja Ábrahám Márton Könyvnyomdája Kecskemét, 1935. 52., 58., 69., 64.o.
Sziván hónap 6. és 7. napján van Sávuot ünnepe, amely a Tóra adásának állít emléket és a többi zarándokünnephez hasonlóan mezőgazdasági vonatkozásai is vannak. Az otthonokat és templomokat virággal díszítik, mert a kinyilatkoztatás helyén, a Szináj hegynél szintén nyíltak a virágok. Másrészt a növények a természet megújulását, pompáját jelzik. Sávuot ünnepét “záró ünnepnek” nevezi a Talmud. Pészách a fizikai szabadságot teremtette meg, de csak hetekkel az egyiptomi kivonulás után, a Tóra átvétele alapozta meg ezt a szabadságot nemcsak testben, hanem lélekben is. A Tórában Sávuotnak három neve van; az egyik elnevezés a “Hetek ünnepe”. Az első aratástól (Pészách) a búza aratásáig hét hetet számolunk, amit Omer-számlálásnak nevezünk. Az ünnep másik neve a hág hákácir, azaz az aratás ünnepe. A harmadik név a hág hábikurim, a “Zsengék ünnepe”. Nemcsak a búzából, hanem a Szentföld hét nevezetes termékéből kellett a Szentélyben hálaáldozatot bemutatni. “Szokás az ünnep előtt adományokat is felajánlani a szegényeknek, ahogy a Tóra írja: “És tartsd meg a hetek ünnepét az Ö.valónak , a Te I.-tenednek, kezed tehetségéhez mért önkéntes felajánlással, amelyeket adsz, aszerint, mint megáld téged az Ö.való” (M.V. XVI, 10.) E mondat kifejezi, hogy örömünk nem lehet teljes, míg mások nélkülöznek.” Menáchem Meron: Az élő Biblia című könyvének és Deutsch Gábor, Sávoutról a www.or-zse.hu oldalon található szövege alapján; valamint Oláh János Judaisztika (Ünnepek, emléknapok, gyásznapok és böjtnapok, nevezetes napok) című könyvéből, ORI Budapest, 1999. Illusztráció: Moritz Daniel Oppenheim, Shavuot, 1880, The Jewish Museum, New York City