H-P: 10:00 - 18:00
M-F: 10 am - 6 pm
Monthly Archives: szeptember 2013
„A harmadik zarándokünnep a Szukkot (szükesz), a sátrak ünnepe vagy sátoros ünnep. … Szimbólumai közé tartozik egy sajátos ünnepi csokor, amely pálmalevélből, mirtusz- és fűzfagallyból és egy etrog (eszreg, eszrig – citrus medica) nevű citrusféle gyümölcsből áll, és ezt a csokrot kézben tartva mondanak az alkalomhoz illő imákat. Az etrognak, amely citromhoz hasonló, de annál nagyobb, teljesen hibátlannak kellett lennie, különös gonddal óvták a csúcsát, nehogy letörjön, s a gyümölcsöt „használat” után rendszerint vattába vagy kenderkócba burkolták, úgy helyezték el külön dobozba, esetleg ötvösmunkával készült fém- vagy nemesfém tartóba. Az etrogból az ünnep elmúltával lekvárt főztek, amit sevát hó 15-én – ez a zsidó kalendáriumban a fák ünnepe – szoktak elfogyasztani.” Herbst Péterné Krausz Zorica: Magyarországi zsidó ételek. Minerva, Budapest 1984. 22.o. „Szokás olyan gyümölcsöket felakasztgatni a szukában, mellyel a Tóra Izrael földjét jellemzi, mégpedig: datolyát, gránátalmát, fügét, szőlőt és olajbogyót. …” Oláh János: Judaisztika I. Ünnepek, emléknapok, gyász- és böjtnapok, nevezetes napok. Országos Rabbiképző Intézet, Budapest 1999. 53.o.
„Tisri hónap tizenötödikétől hét napon át ünnepeljük a szukot (sátrak) ünnepét. … Az ünnep megtartását a Tóra rendeli el: „A hetedik hónap (tisri) tizenötödik napján van a sátrak ünnepe hét napon át az Ö.valónak” (M.III. XXIII,34). A sátor (szuká) az egyik fő szimbóluma az ünnepnek, mert ez emlékeztet az egyiptomi kivonulás utáni időkre, mikor 40 évig sátrakban laktak eleink, mielőtt bevonultak az új/régi hazába; Kánaán földjére. … A szukot egyike a három zarándokünnepnek, mikor – a Szentély fennállásának idejében – Jeruzsálembe kellett mennie a népnek és ott a Tóra által előírt áldozatát bemutatnia. … A szukotot még a betakarítás ünnepének (hág háászif) is nevezi a Tóra: „Három ízben szentelj nekem ünnepet az esztendőben … és a betakarítás ünnepét, mikor távozik az év, midőn begyűjtöd termésedet a mezőkről” (M.II. XXIII, 14-16). E sorok az ünnep mezőgazdasági jellegére utalnak mivel ősszel, a jó termést, a sikeres szüretet közösen ünnepelték, hálát adván ezért az Ö.valónak. Egy más elnevezés is az ünnep jellegére utal, ugyanis a szukot az örömünk ideje (zmán szimháténu) néven is ismeretes: „És örülj ezen az ünnepen” (M.V. XVI, 13).” Oláh János: Judaisztika I. Ünnepek, emléknapok, gyász- és böjtnapok, nevezetes napok. Országos Rabbiképző Intézet, Budapest 1999. 50-51.o.
“Babits Mihály: Jónás imája Hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem mint túláradt patak oly tétova céltalan parttalan s ugy hordom régi sok hiú szavam mint a tévelygő ár az elszakadt sövényt jelző karókat gátakat. Óh bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos útakon vinni tenger felé, bár verseim csücskére Tőle volna szabva rim előre kész, s mely itt áll polcomon, szent Bibliája lenne verstanom, hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan bujkálva, később mint Jónás a Halban leszálltam a kinoknak eleven süket és forró sötétjébe, nem három napra, de három hóra, három évre vagy évszázadra, megtaláljam, mielőtt egy mégvakabb és örök Cethal szájában végkép eltünök, a régi hangot s, szavaim hibátlan hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran szólhassak s mint rossz gégémből telik és ne fáradjak bele estelig vagy mig az égi és ninivei hatalmak engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.” (forrás: mek.oszk.hu)
Az Úr így felelt: “Azt hiszed, jogos a haragod?” (Jón 4.4) „A jom kipur szavak jelentése: engesztelő nap. (Ideje: Tisri 10. napja). Ez ama nap az évben, mikor szabad, sőt a Tóra előírása szerint kötelesség böjtölni, mikor a munkaszünetet a test szellemi részének kell szentelnünk, mikor el kell gondolkodni oly dolgokon, hogy mi végből is vagyunk mi az élők között, miért is élünk, mire használjuk létünket. … Nevezzük a pecsételés napjának (jom hátima) is, mert a ros hásáná napjaiban hozott ítéletet ekkor „írja alá, pecsételi meg” az Ö.való, ekkor lesz végleges az emberek sorsáról hozott ítélet. Az engesztelések napja (jom hákipurim) elnevezés is ismert, mert a hagyomány szerint nem csak az élők, hanem a halottak, sőt az eljövendő nemzedékek számára is engesztelést hoz e nap a midrás szerint (Midrás Tánhumá XXXI).” Oláh János: Judaisztika I. Ünnepek, emléknapok, gyász- és böjtnapok, nevezetes napok. Országos Rabbiképző Intézet, Budapest 1999. 46.o. A kép forrása: Maurycy Gottlieb (1856–1879). ”Imádkozás a zsinagógában Jom kippur napján ” Bécs 1878, Tel Aviv Museum of Art, Izrael
Fotó: FORTEPAN
“Diós ponty, vagy csuka. 1 kg. halat eldarabolva besózunk. Nagy fej hagymát, sárgarépát, petrezselymet, kis zellert megreszelve, 1 liter vízben 20 percig főzünk. Leszűrjük. Ha kihült, beletesszük a halat és megfőzzük. Elkészítjük a következő keveréket. 1 cikk fokhagymát eldörzsölünk, 1 kanál lisztet 5 dkg. törött diót vagy mandulát fél pohár vízzel elkeverünk, a halat tálra szedjük, levét a keverékkel behabarjuk, átforraljuk, majd a halra öntjük.” A zsidó háziasszony könyve, Hasznos tudnivalók Kóser szakácskönyv, írta: Giti néni. Kiadja Ábrahám Márton könyvnyomdája, Kecskemét 1935. 27.o. “Töltött-kacsa pirított tarhonyával A fiatal kacsának a mellcsontját a bőr alól vigyázva kivesszük. Húsát leszedjük, megdaráljuk, valamint a zsírban megsütött májat is. 2 tojással, 1 áztatott zsömlyével, kis só, bors, fokhagyma keverékkel és 3 kanál zsírral összekeverjük. E keverékkel megtöltjük a kacsát. 1 – 2 keményre főtt tojást is tehetünk bele. A nyílásokat bevarrjuk, megsózzuk, paprikázzuk, kevés vizet öntünk rá és pirosra sütjük. Víz helyett vizes borral is locsolhatjuk.” A zsidó háziasszony könyve, Hasznos tudnivalók Kóser szakácskönyv, írta: Giti néni. Kiadja Ábrahám Márton könyvnyomdája, Kecskemét 1935. 135-136. o. “Tarhonya A tarhonyát kevés hagymászsírban pirosra pirítjuk. 1 késhegy édespaprikát, ¼ kanálnyi sót hintünk rá. Felöntjük ½ liter vízzel, megkeverjük, fedővel lefedjük, és aztán nem nyúlunk hozzá, míg meg nem fő. 15-20 dg. tarhonyát vegyünk hozzá.” A zsidó háziasszony könyve, Hasznos tudnivalók Kóser szakácskönyv, írta: Giti néni. Kiadja Ábrahám Márton könyvnyomdája, Kecskemét 1935. 148.o. “Almakompót Az almát meghámozzuk és cukorszörpbe dobva kevés citrom levével, pár percig letakarva főzzük. Lehet körtével vegyesen főzni, akkor előbb a körtét magában főzzük 2-3 percig.” A zsidó háziasszony könyve, Hasznos tudnivalók Kóser szakácskönyv, írta: Giti néni. Kiadja Ábrahám Márton könyvnyomdája, Kecskemét 1935. 208.o. “Aranyleves. (4-6 személyre). Egy fiatal kövér tyúkot megtisztítva a rendes módon kikóserítunk. Megszabadítjuk a fölösleges zsírjától és ízekre vágva főni tesszük. Mikor forrni kezd, a habját leszedjük. Két sárgarépával, gyökérrel, pici zellerrel, hagymával, kevés karalábéval, bezöldségeljük. Ujbol forrni hagyjuk és a képződő habot ismét leszedjük. Most kellő mennyiségű sót, néhány szem borsot adunk bele és lefödve lassan, de folytonosan főzzük, míg a zöldség és a hús megpuhul. A hust kiszedjük és tetszés szerint felhasználjuk. A levesbe 1 – 2 szál sáfrányt teszünk. Pár csepp hideg vizet öntünk bele és tálalásig félrehúzzuk, de úgy, hogy azért jó forró maradjon, hogy ne kelljen melegíteni. Ehhez a leveshez 2 tojás sárgájával gyúrt és hajszál vékonyra vágott tésztát adunk. A tésztát közvetlenül tálalás előtt forrásban lévő sózott bő vízben főzzük ki. Aprólyukú tésztaszűrőn leszűrjük, lehűtjük és jól lecsurgatva a tálba tesszük, majd rászűrjük a forró levest. A tészta gyúrásakor ne vegyünk vizet, csak egy kis sót. (Ha veszünk is, akkor is csak egy-két cseppet). Nem muszáj a tésztát nagyon keményre gyúrni, mert úgy gyorsan szárad. Hajszálvékonyra ki lehet nyújtani.” A zsidó háziasszony könyve, Hasznos tudnivalók Kóser szakácskönyv, írta: Giti néni. Kiadja Ábrahám Márton könyvnyomdája, Kecskemét 1935. 82.o. “Csirke, vagy borjú-risottó. Egy jó kanál zsírt forrósítunk, kevés finomravágott mogyoróhagymát világosra pirítunk. Beleadunk ¼ kg. jól megmosott, lecsurgatott rizst. Kis ideig pirítjuk, majd 3 deci húslevessel feleresztjük. Apróra vágott csirkemájat, zúzát, vagy borjúmájat, tüdőt, (prizlit,) velőt keverünk közé. Addig főzzük, míg puha nem lesz. Majd egy olyan kis edényben, mely éppen megtelik vele, a sütőbe tesszük és tálalásig átsütjük. Egyben öntjük ki a tál közepére. Ez sikerül, ha az edényt mielőtt a risottót beletesszük, zsírral kikenjük.” A zsidó háziasszony könyve, Hasznos tudnivalók Kóser szakácskönyv, írta: Giti néni. Kiadja Ábrahám Márton könyvnyomdája, Kecskemét 1935. 110.o. “Sárgarépa főzelék. A sárgarépát megtisztítjuk, vékony karikára vágjuk, vagy káposzta reszelőn megreszeljük. 3 kanál zsírban megpároljuk. Szükség esetén kevés vizet öntünk rá. Ha már puha és levét elfőtte, 2 kanál liszttel megszórjuk, feleresztjük, sót és 10-15 dg. cukrot teszünk bele és egyszer átfőzzük. A levének aranysárga színűnek kell lenni mikor teljesen elkészül.” A zsidó háziasszony könyve, Hasznos tudnivalók Kóser szakácskönyv, írta: Giti néni. Kiadja Ábrahám Márton könyvnyomdája, Kecskemét 1935. 160.o. “Almás pite Hozzávalók: 50 dkg liszt, 20 dkg Ceres vagy vaj, 1 vagy 2 tojás, egy fél citrom leve és reszelt héja, 3-5 evőkanál tejföl, 5-6 nagyobb alma, 5-6 dkg darált dió, 20 dkg cukor, egy késhegynyi őrölt fahéj, egy csipetnyi só. A lisztből, 1 tojásból, a Ceresből vagy vajból, a tejfölből egy kevés cukorral és csipetnyi sóval elkészítették a tésztát. Az almát megtisztították, megreszelték, és összekeverték a cukorral és a fahéjjal. A tésztát kinyújtották, egy alsó és egy felső lapra vágták, majd az alsó lapot a formába helyezték és a dióval megszórták. Erre rátették a tölteléket, majd ráhelyezték a felső lapot. Széleit eligazították, a tetejét villával megszurkálták, és tojással megkenték. Volt, ahol csak tejföllel kenték meg a tetejét.” Herbst Péterné Krausz Zorica: Magyarországi zsidó ételek. Minerva, Budapest 1994. 112.o.
“A ros hásáná menüje … Ilyenkor a már említett édes ízek és kerek formák jelentette jó ómen (Neh. 8,10) áll a menü középpontjában. Az ünnepet – a már említett módon – a mézbe mártott kalácsra mondott áldás vezeti be. Újév és szukkot között általában a kalácstésztába is kevernek némi mézet. Korábban almát is fogyasztottak mézzel ízesítve (vö. S.Á. 129,9). Ilyenkor sokszor pálinkára mondanak kiddúst, az ünnepi terítékre pedig kerek bárhesz kerül. Jellemzőnek mondható, hogy az ünnep beköszöntekor elfogyasztott lakoma menüje lényegében a szombat első étkezésének rendjét követi: ilyenkor is a töltött vagy töltetlen kocsonyás hal kerül terítékre mint főétel …” Rékai Miklós: A munkácsi zsidók „terített asztala”. Osiris Kiadó, Budapest 1997. 135.o. „Szokások az ünnepi étkezésben Roshasono-kor mézbe mártjuk az első barchesz-szeletet (majcit) és édes újesztendőt kérünk az Egek Urától. Ugyanígy cselekszünk a mézes alma fogyasztásánál is. – Bárányfejet, halfejet szoktunk enni, kérve, hogy a jó Isten fővé tegyen bennünket. Sárgarépa főzeléket (mehren) szoktunk enni, kifejezvén ama óhajunkat, hogy a jó Isten sokasítsa meg érdemeinket.” A zsidó háziasszony könyve, Hasznos tudnivalók Kóser szakácskönyv, írta: Giti néni. Kiadja Ábrahám Márton könyvnyomdája, Kecskemét 1935. 77.o.
“A ros hásáná szavak jelentése: az év feje. Kétnapos ünnep Izraelben és a diaszpórában is tisri hónap első és második napján. Az év feje, mert e naptól kezdődik az újév. … Ros hásánát nevezzük még az ítélkezés napjának (jom hádin) is, hiszen: „ Ros hásánákor minden élőlény elvonul az Ö.való előtt …” (Talmud, Ros hásáná 16a). A hagyomány szerint ilyenkor három könyv van nyitva az Ö. való előtt. Az első könyvbe az igazak kerülnek, a másodikba a gonoszok, míg a harmadikba a közepesek. … A ros hásáná harmadik elnevezése: a harsogás napja (jom töruá). „A hetedik hónap első napja legyen nektek nyugalom, emlékeztető kürtharsogással …” (M.III. XXIII, 24). A sófárfújásnak igen sok magyarázata van, nagyon sok mindent jelképez, sokan és sokféleképpen értelmezték már. Ezek közül néhány: – Emlékeztet a Szináj-hegyi kinyilatkoztatásra: „ A sófár hangja nagyon erős volt …” (M.II. XIX, 16.) – A sófár hangjai felrázzák a halandókat és számvetésre, bűnbánatra késztetik őket. – A sófár hangjára megnyílik az ég és így a könyörgések és az imák közvetlenül jutnak az Ö.való elé. … Nevezik a ros hásánát még az emlékezés napjának (jom házikáron) is, mert az Ö.való minden egyes emberről megemlékezik e napon és ítélkezik sorsa fölött. … A ros hásáná több rétegű és mély jelentéssel bír, de lényege a megújulásban, az ember elhatározásában rejlik. A megtérés, a megbánás, a bűnök elismerése és a jobbítási szándék a legfontosabb gondolatai.” Mindenkinek SÁNÁ TOVÁ VEGMÁR HÁTIMÁ TOVÁ! Nagyon boldog új évet! Oláh János: Judaisztika I. Ünnepek, emléknapok, gyász- és böjtnapok, nevezetes napok. Országos Rabbiképző Intézet, Budapest 1999. 40-45 o.
Legújabb bejegyzéseink
- Cikkek és írások – Gasztronómia 5.
Körner András a zsidó ételekről “A főzés...
- Cikkek és írások – Budapesti éjszakák 4.
Könyvkritika Kalmár Tibor Sztárok az éjszakában...
- Cikkek Erzsébetvárosról és a zsidónegyedről 3.
“Online elérhető, zsidó történelemkönyvet...
- Cikkek Erzsébetvárosról és a zsidónegyedről 2.
“Budapest VII. kerületében, az Erzsébet körút...
- Cikkek Erzsébetvárosról és a zsidónegyedről 1.
“A magyar mozi és a filmipar itt jött létre...