H-P: 10:00 - 18:00
M-F: 10 am - 6 pm
Monthly Archives: április 2014
Pilinszky János Apokrif 1 Mert elhagyatnak akkor mindenek. Külön kerül az egeké, s örökre a világvégi esett földeké, s megint külön a kutyaólak csöndje. A levegőben menekvő madárhad. És látni fogjuk a kelő napot, mint tébolyult pupilla néma és mint figyelő vadállat, oly nyugodt. De virrasztván a számkivettetésben, mert nem alhatom akkor éjszaka, hányódom én, mint ezer levelével, és szólok én, mint éjidőn a fa: Ismeritek az évek vonulását, az évekét a gyűrött földeken? És értitek a mulandóság ráncát, ismeritek törődött kézfejem? És tudjátok nevét az árvaságnak? És tudjátok, miféle fájdalom tapossa itt az örökös sötétet hasadt patákon, hártyás lábakon? Az éjszakát, a hideget, a gödröt, a rézsut forduló fegyencfejet, ismeritek a dermedt vályukat, a mélyvilági kínt ismeritek? Feljött a nap. Vesszőnyi fák sötéten a haragos ég infravörösében. Így indulok Szemközt a pusztulással egy ember lépked hangtalan. Nincs semmije, árnyéka van. Meg botja van. Meg rabruhája van. 2 Ezért tanultam járni! Ezekért a kései, keserü léptekért. S majd este lesz, és rámkövül sarával az éjszaka, s én húnyt pillák alatt őrzöm tovább e vonulást, e lázas fácskákat s ágacskáikat, Levelenként a forró, kicsi erdőt. Valamikor a paradicsom állt itt. Félálomban újuló fájdalom: hallani óriási fáit! Haza akartam, hazajutni végül, ahogy megjött ő is a Bibliában. Irtóztató árnyam az udvaron. Törődött csönd, öreg szülők a házban. S már jönnek is, már hívnak is, szegények már sírnak is, ölelnek botladozva. Visszafogad az ősi rend. Kikönyöklök a szeles csillagokra – Csak most az egyszer szólhatnék veled, kit úgy szerettem. Év az évre, de nem lankadtam mondani, mit kisgyerek sír deszkarésbe, a már-már elfuló reményt, hogy megjövök és megtalállak. Torkomban lüktet közeled. Riadt vagyok, mint egy vadállat. Szavaidat, az emberi beszédet én nem beszélem. Élnek madarak, kik szívszakadva menekülnek mostan az ég alatt, a tüzes ég alatt. Izzó mezőbe tűzdelt árva lécek, és mozdulatlan égő ketrecek. Nem értem én az emberi beszédet, és nem beszélem a te nyelvedet. Hazátlanabb az én szavam a szónál! Nincs is szavam. Iszonyu terhe omlik alá a levegőn, hangokat ad egy torony teste. Sehol se vagy. Mily üres a világ. Egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy. Éles kövek közt árnyékom csörömpöl. Fáradt vagyok. Kimeredek a földből. 3 Látja Isten, hogy állok a napon. Látja árnyam kövön és keritésen. Lélekzet nélkül látja állani árnyékomat a levegőtlen présben. Akkorra én már mint a kő vagyok; halott redő, ezer rovátka rajza, egy jó tenyérnyi törmelék akkorra már a teremtmények arca. És könny helyett az arcokon a ráncok, csorog alá, csorog az üres árok. forrás: http://mek.oszk.hu/01000/01016/01016.htm#h3_45 Pilinszky János gondolatai – Henryk Mikolaj Górecki zeneműve
FELHÍVÁS Interaktív történelem óra – zsidónegyed séta A Kazimír Házban, a zsidónegyed szívében lévő műemléképületben a 2014 – es Holokauszt Emlékév során partner szervezetekkel közös szervezésben megrendezésre kerülő kulturális programsorozat indul. A programsorozat témája a Holokauszt, valamint a társadalmi értékek – mint tolerancia, szolidaritás, demokrácia – tudatosításának, elmélyítésének szerepe és fontossága a fiatalok, a felnövekvő generáció mindennapi életében. A projektről: A Holokauszt Emlékév – 2014. megemlékezés sorozat keretében a Kazimír Ház sétával egybekötött interaktív történelem órára hívja a budapesti középiskolák 3. és 4. osztályos tanulóit. A 2014 – es tanév során két tavaszi hónapban (április és május) valamint két őszi hónapban (szeptember, október, november) középiskolás tanulók vehetnek részt a zsidónegyedben tartott sétákon. Az interaktív történelem óra – séta témák: A 19-20. századi zsidóság mindennapjai, emancipáció és asszimiláció – a zsidóság három részre szakadása – neológ, status quo és ortodox zsinagógák, a történelmi zsidónegyed – az Orczy-ház, a zsidónegyed nevezetességei: a zsidó gasztronómia színterei, iskolák, árvaházak, segítő egyletek, mikve, 1944 – a gettó története (numerus clausus, deportálások, gettó), embermentők tevékenysége – Yad Vasem kitüntetettek. A Kazimír Ház sétáin a regisztrált iskolák tanulói és pedagógusai térítés-mentesen vehetnek részt. A jelentkezés módja: az Info Pont munkatársai a jelentkező iskoláknak e-mailben küldik el a regisztrációs ívet, melyet kitöltve az infopont@kazimir.hu e-mail címre kell visszaküldeni. A regisztráció feldolgozása után a Kazimír Ház projektjének munkatársai, a sétákat tartó idegenvezetők személyesen keresik meg az érintett iskolák vezetését, illetve az érintett osztályfőnököket és történelem tanárokat a sétanapok időpont egyeztetésének céljából. További információk és jelentkezés az alábbi elérhetőségeken: e-mail: infopont@kazimir.hu; telefon: 06-1-798-5748 A projekt a Magyar Holokauszt Emlékév keretében valósul meg.
“Ember az embertelenségben” – Wallenberg című kiállítás, a Kazimír Ház Holokauszt Emlékévének első eseménye, amelyet a Kazimír Ház és a Raoul Wallenberg Egyesület közösen szervez. A holokauszt 70. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás 21 tablón mutatja be Raoul Wallenberg életét, és magyarországi embermentő tevékenységét. A fotók és dokumentumok a Kazimír Ház első emeletén tekinthetők meg. A kiállítási anyag kétnyelvű – magyar, angol. A kiállítás megtekinthető április 14-től április 24-ig, minden nap 10.00-18.00 óra között. A kiállításra minden érdeklődőt szeretettel várunk, és kiemelten szeretnénk középiskolás diákok és pedagógusok figyelmébe ajánlani. Előre egyeztetett időpont esetén tárlatvezetést is tudunk vállalni, melyet a Raoul Wallenberg Egyesület biztosít. A tárlatvezetésre való jelentkezés az infopont@kazimir.hu e-mail címen keresztül történik. A kiállítás a Magyar Holokauszt Emlékév programjaként valósul meg. *** Raoul Wallenberg Association and Kazimír Ház presents “Man Amidst Inhumanity” – Raoul Wallenberg, a photo exhibition about his rescue activity during the final stages of WWII in Budapest. The exhibition text is in Hungarian and English. The exhibition will be on display at Kazimír House from 14 to 24 April, 2014. Free and open to the public daily between 10 am and 6 pm, on the first floor of Kazimír Bistro.
Az “Ember az embertelenségben” – Wallenberg című kiállítás, a Holokauszt 70. évfordulóján, amelyet a Kazimír Ház és a Raoul Wallenberg Egyesület közösen szervez. A kiállítás 21 tablón mutatja be Raoul Wallenberg életét, és magyarországi embermentő tevékenységét. A fotók és dokumentumok a Kazimír Ház első emeletén tekinthetők meg. A kiállítást megnyitja: Czinder Antal képzőművész, ügyvivő (Raoul Wallenberg Egyesület) és Térey János költő, író, drámaíró, műfordító. A kiállítás megtekinthető április 14-től április 24-ig, minden nap 10.00-18.00 óra között. *** Kazimír Ház and Raoul Wallenberg Assotiation present “Man Amidts Inhumanity” – Wallenberg photo exhibition. Opening Sunday 13 April at 5.30 pm Exibition opening by Antal Czinder, artist, magaing director of Raoul Wallenberg Assotiation and János Térey poet, writer, playwright. The exhibition opens between 15-24 April, daily from 10 am to 6 pm. A kiállítás a Magyar Holokauszt Emlékév programjaként valósul meg.
„Szinte a rendszerváltozás pillanatában óriási erővel nyílt fel az a zsilip, amelyről még napjainkban is sok szó esik, hogy a II. világháborút követő Magyarországon az antiszemitizmus kérdésében a hallgatás és elhallgatás hosszú esztendői következtek. Szüleink, ismerőseink elbeszélései alapján tudjuk, hogy a közéleti párbeszédben ez valóban ily módon jelent meg. De ha az erről szóló irodalmi gyűjteményekbe betekintünk – pl. Befogadók című tanulmánygyűjtemény, Írások az antiszemitizmus ellen 1882-1993[1] – látjuk, hogy a Bibó István Zsidókérdés Magyarországon című tanulmányon kívül számos fontos írás tárgyalta a problémát. 1976-ban pl. Száraz György Egy előítélet nyomában című nagyon fontos könyve jelent meg, és írt Bereczky Albert: A mi keskeny útunk (1961), Majsai Tamás: Áldott legyen Mardokeus (1984), és Márai Sándor is persze már az emigrációban minderről. Szegényes ez a felsorolás. … A rendszerváltás pezsgő politikai és közéleti éveinek szinte már az első évében a mi korosztályunk is tapasztalhatta, hogy milyen erővel indult meg a zsidózás a médiában, az osztályteremben, de az utcán is. Az Antiszemita közbeszéd Magyarországon[2] című kiadvány 2000-től csokorba szedi ezeket. Mindeközben egy másik jelenségnek is tanúi lehetünk. Amikor Magyarország az Európai Unió felé kezdett igyekezni – bár az antiszemita közbeszéd jelen maradt – mintha hangszerelés váltásba kezdett volna az előítéletes gondolkodás. Lengyel László egy Goldmark termi estén hívta fel a hallgatóság figyelmét arra, hogy az Európa felé igyekvésben az egyáltalán nem szalonképes zsidózást a cigányellenes megnyilvánulások kezdik felváltani. Sajnos a párbeszéd útja igen göröngyös. Csepeli György a Kisebbségek képe a többségi tömegkommunikációban című írásában már 1993-ban felhívja a figyelmet arra, hogy ez a kérdés nem hogy vesztett jelentőségéből és fontosságából, hanem a társadalom mindannyiunk által érzett és megélt állapotából nőtt. A tanulmányt indító kérdés így hangzik: „miféle okok vezetnek oda, hogy a többség tagja szilárdan hisz egy-egy kisebbségre vonatkozó ítéletben, melyek egy része színtiszta előítélet, a többi csak homályos sejtés, derengő érzelem?”[3] Arról a nehéz problémáról beszél a szerző, hogy az, aki nem a mi csoportunk tagja, azt más módon észleljük, és a más, az provokációt kelt, vagy demonstrációt, tehát egyben félelmet, még akkor is, ha azt a többségi csoport észleli a kisebb csoportban. És a többségi csoport e rossz érzését úgy tudja maga számára elviselhetővé tenni, ha kompenzál. A legegyszerűbb kompenzáció az, ha agresszióval válaszolunk félelmünk legyőzésére. Milyen szörnyű és félelmetes találkozás még ebben a dolgozatban is, hogy Székely Béla, amit 1936-ban[4] leír, és amire kellő figyelem nem fordítódott, azt a kérdést majd 60 év után gondolatilag újra felteszi egy másik szerző? Úgy néz ki, hogy bármily nehéz és keserves folyamat indult meg újra a rendszerváltással, a szembenézés társadalmi folyamatát nem lehet megspórolni. Csak reménykedni lehet abban, hogy ez a folyamat egyre kevesebb évet igényel és egyre kevesebb sebet ejt a kisebbségben élőkben.” (Kósa Judit, A „Párbeszéd a Toleranciáért” Projekt története. Szakdolgozati részlet. ORZSE. Bp. 2003. május) [1] Befogadók/Írások az antiszemitizmus ellen 1882-1993. Aura Kiadó, 1993. [2] Antiszemita közbeszéd Magyarországon 2000-ben, Antiszemita közbeszéd Magyarországon 2001-ben. B’nai B’rith Első Budapesti Közösség, Bp. 2001, 2002. [3] Csepeli György. 1993. Kisebbségek képe a többségi tömegkommunikációban. In Csurdi, S. (szerk.) Kisebbségkép a tömegtájékoztatásban: a Kisebbségkép a tömegkommunikációban címmel 1991. december 13-14-én megrendezett konferencia anyagai. Budapest: Regio. 18.o. [4] Székely Béla: Az antiszemitizmus pszichoanalízise. Emberismeret Kiadás, Bp. 1936.
Vas István: Rapszódia a hűségről 1 Radnóti naplóját olvasva “Milyen kevés élet, mennyi irodalom! És hogy átcsap az élet a meddő szavakon! Három napja nézem, hallgatom, amint Felcsapnak tajtékozva régi napjaink, Átszűrt, átszellemült fény villódzik, minthacsak Áttündökölne rajtuk egy hajdani alkonyat, És mintha a régi erkélyen ülnék újra vele, Előttünk a Duna a hídakkal, és napjaink szégyene Szívünkből, szavainkból felcsapna hirtelen – Egy országnak, egész világnak szégyene kiben Élt akkor úgy, mint bennünk? …”