Monthly Archives: november 2014
Roma Holokauszt, előadás – Emlékezetpolitikai tétek és ellentmondások – Bernáth Gábor előadása
2014. november 15-én a Kazimír Házban a Romaversitas ösztöndíjas egyetemista és főiskolás hallgatói vettek részt egy előadáson, melynek témája a Roma Holokauszt volt. A 40 hallgató a Zachor Alapítvány szervezésben 2 idegenvezető kalauzolásával körbejárta az egykori VII. kerületi gettót, majd a sétáról, a sétán ért hatásokról beszélgettek közösen a Kazimír Házban. Ezt követően Bernáth Gábor oktatási szakértő, a Roma Sajtóközpont egyik alapítója tartott a fiatalok számára előadást Roma Holocaust – emlékezetpolitikai tétek és ellentmondások címmel. Az előadás egyfelől kronológiai szempontól tárgyalta 1916-tól egészen a második világháború végéig a roma közösséget ért üldöztetést, az államigazgatási és törvényhozási aktusoktól kezdve a deportálásokig. Az előadás az elmúlt 70 év magyar- és nemzetközi emlékezetpolitikájáról is összefoglalót adott, rávilágítva arra, hogy milyen mértékű elmaradások és hiányosságok vannak majd minden érintett európai országban a Holokauszt roma áldozataihoz kapcsolódó történelmi- és közösségi emlékezetben és feldolgozási módokban. Az előadást követően aktív diskurzus alakult ki: a hallgatók Paskó Ildikóval, a Romaversitas projektvezetőjével és az előadó Bernáth Gábor segítségével keresték olyan kérdésekre a válaszokat, hogy kinek a feladata és felelőssége a múlt feldolgozása, a múlt és az emlékezet ébrentartása, miért szükséges emlékezni, mi az eredménye a felejtésnek és az emlékezésnek. A program a Magyar Holokauszt Emlékév 2014 keretében valósult meg.
“A soha meg nem hallgatottak hosszúra nyúlt szenvedései megmérgezik az életüket. De amikor egy egész társadalom próbálja meg nem történtté tenni a múltját, kitörölni egyes tagjainak kínzó emlékeit, akkor bizonyos értelemben maga a közösség lesz fertőzött. Mi lesz egy társadalom emlékezetével, ha megtagadja, tiltja, vagy elfojtja a megemlékezést egy súlyos traumájáról?” Részlet Michael Stewart Emlékezet és megemlékezés című, a Túlélők emlékeznek, Roma Holokauszt kötethez írt bevezetőjéből. Kodola seron, kon perdal zhuvinde – Túlélők emlékeznek – Recollections of survivors. Roma Sajtóközpont könyvek 2. Budapest, 2008. Szerk., Bernáth Gábor.
2014. november 18-án kedden 17.00 órakor az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont – Szociológiai Intézet és a Kazimír Ház közös szervezésében Szalai Júlia szociológus tart előadást A romák társadalmi kirekesztődésének arcai – egy nemzetközi kutatás tanulságai címmel. https://www.facebook.com/events/342991429214327/ http://www.socio.mta.hu/esemeny/2014/10/szociobisztro-2-szalai-julia-eloadasa A program a Magyar Holokauszt Emlékév 2014 keretében valósul meg.
“Még lány voltam, amikor eldeportáltak. Tizennégy éves. Hajnalban vittek el engem, meg apámat. Ott, a toronyi óvodánál volt a gyülekezet, még emlékkő is van. Ott voltunk a toronyi óvodában két napig. Egybe volt ott nő, férfi, gyermek. A csendőrök semmit nem beszéltek, és mi sem kérdezhettünk, csak azt tudtuk, hogy valami borzasztó fog velünk történni. De a félelem miatt nem mertünk semmit kérdezni. Na most, az apámat egy ilyen nyilas forma kivette, elengedte, nem lehet tudni, hogy miért. Lehet, hogy ismerte az a nyilas, nem tudom. Az apám meg mondja, hogy a Mariskámat is szeretném elvinni haza. Akkor azt mondja neki az az ember: örüljön, hogy magát elengedem, maga meg maradjon. Fogta, visszalökött a sorba. Engem már nem engedtek el. Kérdem miért nem engednek el, hát hova visznek. De nem válaszolt semmit. Aztán két nap múlva elvittek a Városmajorba. Ott voltunk egy hétig, onnan meg Komáromba vittek, ott volt a gyűjtőtábor. Olyan vagonnyal vittek, amibe állatokat is szoktak vinni. Estére értünk oda. Arra emlékszem, hogy este volt. Betereltek minket egy ilyen táborfélébe. Volt ott cigány, zsidó, férfiak, nők, egybe mindenki, nem válogattak ezek. Ott voltunk legalább másfél hónapig. Másfél hónapig csak vártunk meg vártunk. Szédelegtünk az éhségtől. Inni is csak hébe-hóba adtak. Másfél hónap múlva megint bevagonyérozták az összesünket. Elvittek minket Dachauba. Este volt, mikor megérkeztünk. Rengeteg nép, ahogy leszálltunk a vagonyból. Piciny gyerekeket is hoztak zsidó nők, kis fiatal nők, sírtak a gyerekek, meg sírtak a nők, hogy ne vigyék el a kis gyerekeimet. Ordítottak szegények, de elvették tőlük a gyerekeket. Azt mondták, elviszik őket gyerekkórházba, azokat akik betegek. Nem is látták soha többé őket. …” Részlet Holdosi Vilmosnéval készült interjúból, a Túlélők emlékeznek, Roma Holokauszt című kötetből. Kodola seron, kon perdal zhuvinde – Túlélők emlékeznek – Recollections of survivors. Roma Sajtóközpont könyvek 2. Budapest, 2008. Szerk., Bernáth Gábor.
Legújabb bejegyzéseink
- Cikkek és írások – Gasztronómia 5.
Körner András a zsidó ételekről “A főzés...
- Cikkek és írások – Budapesti éjszakák 4.
Könyvkritika Kalmár Tibor Sztárok az éjszakában...
- Cikkek Erzsébetvárosról és a zsidónegyedről 3.
“Online elérhető, zsidó történelemkönyvet...
- Cikkek Erzsébetvárosról és a zsidónegyedről 2.
“Budapest VII. kerületében, az Erzsébet körút...
- Cikkek Erzsébetvárosról és a zsidónegyedről 1.
“A magyar mozi és a filmipar itt jött létre...