A mozgóképek világa Erzsébetvárosban


Erzsébetvároshoz köthető az első budapesti mozik megnyitása, működtetése és a magyar filmgyártás elindulása. A Royal Szállóban volt az első vetítés a Millennium évében. Számos sátor- és vándormozi is működött Budapesten és a kerület különböző pontjain, például a Dohány utca és a Wesselényi utca sarkán, a mai Hősök temetője helyén.

A Rákóczi út és Szövetség utca sarkán megnyílt – a Velence kávéház helyén – az első állandó mozi, melynek tulajdonosa Neumann József és Ungerleider Mór volt. A XX. század első évtizedének végére már 18 mozgószínház működött a kerületben, nem sokkal később pedig a budapesti 111 moziból 23-at szintén Erzsébetváros tudhatott a magáénak. Ezek közül három nagy és jelentős mozgószínház volt: a Royal Apolló a Hársfa utcában, Kamara a Dohány utcában (a Hungária fürdő helyén), és az Erzsébet körúton a Palace, vagyis a későbbi Bástya mozi.

Fontos megemlítenünk a Rákóczi út 80. szám alatt, a Sport kávéházban létrehozott mozit, az Erzsébet körút 27. szám alatt a szintén Neumannék által nyitott Projectograph mozit, a szemben lévő 26. szám alatt álló Olympiat, valamint Budapesten először a kerületben létesített Híradó Filmszínházat. A híradómozi az Erzsébet körút 13. szám alatt állt. A Velence kávéház helyén működött még a Honvéd-mozgó, ez eredetileg a Rákóczi út 66. szám alól költözött a 82.-be, később Roxy lett a neve. A Bethlen téren a Bethlen Filmszínház állt; az István úton nyílt először Edison néven, majd később a Marxra átkeresztelt filmvetítőhely. Az Akácfa utcában működött a Gorkij mozi, ami az első idegennyelvű filmvetítőhely is volt egyben; sok névváltozáson ment keresztül: Emke-mozgó, Atlantis, Astor, Beleznay, Studio- mozi.

Filmesek, Forrás: FORTEPANErzsébet körút, Vörös Csillag Mozi, Forrás: FORTEPANErzsébet körút, Híradó Mozi, Forrás: FORTEPANErzsébet körút, Royal-Apolló Mozi, Forrás:FORETPANIstván u. Landler Jenő sarok, Marx Moz, Forrás: FORTEPAN

Fotó: FORTEPAN


A pesti mozi kezdete

“Esténként, amikor a budapesti mozik színes lángbetűi tündérvilággá varázsolják a ködös, téli éjszakát, el se hisszük, hogy vagy harminc évvel ezelőtt még senki ismerte nálunk ezt a csodálatos találmányt.
Akkoriban a régi városháza – azóta már lebontott – épületében, ott ahol most a kegyesrendi rendház van, egy tábornok özvegye „Világpanoráma” néven afféle nagyítón át nézhető, tájképeket élethűen tükröztető, forgó körházikót állított föl.
Ezek voltak a legelső „mozgó” képek nálunk.
Ugyanebben az időben a Rákóczi úton, a régi Nemzeti Színház s a Király utca között, a már közben beépített Beleznay kert végében volt egy kis elhagyatott kocsma. A kocsmáros bátyja Londonban élt, onnan küldött öccsének azokból az újfajta vetíthető képecskékből, melyeket ott már széltében mutogattak. Azt hitte, föllendíti vele a pangó vendéglőcskét.
Számításában azonban csalódott. A „fátyolképek” senkit se vonzottak. A vendéglő megbukott.
Két év múlva a Dob utcában egy kávéház tulajdonosa már egyenesen Lyonból, Lumière testvérektől vásárolt egy vetítőgépet. A legelső kép, melyet bemutatott, egy vonat érkezését, az utasok kiszállását ábrázolta, s a kísérő képecske egy gyerekszobát mutatott reggel, ahol két pajkos gyermek vánkosokkal dobálódzott. A vánkosok cihája fölbomlott, a szoba telistele lett szálló tollpihével.
A közönség még most sem érdeklődött az új találmány iránt. A kávéház is hamarosan megszűnt.
Innen, már nagyobb hírveréssel, a külső Rákóczi út egy kávéházába kerültek a fátyolképek.
Belépti díj nem volt itt. Aki ivott egy kávét, az végignézhetett egy „előadást”. Vasárnap öt „előadást”tartottak. Akadt olyan vendég, aki öt kávét is megivott, csakhogy újra meg újra láthassa a csodát. Minden vetítésnél kötelező volt az újabb rendelés.
A kávéház föllendült. Napról-napra zsúfolásig megtelt. Kezdetben különösen a nők érdeklődtek iránta. De Batthyány Tivadar – a Lovagrend akkori elnöke – is mindennap ott ült a munkások, polgárasszonyok között, s álmodozott.
Közben külföldön megindult a nagy föllendülés. Nálunk még hat évig senkinek sem jutott eszébe, hogy mozit nyisson. Az első az Erzsébet körúton nyílt meg, Odeon címmel, s száznegyven ember számára volt benne hely.
Ma nyolcvan mozgóképszínháza van Budapestnek. Legtöbb a VI. kerületben, legkevesebb Budán. Alig van falu, ahová el nem jutott volna, s lángbetűi beragyogják a ködös, téli éjszakákat.”

KOSZTOLÁNYI Dezső: A pesti mozi kezdete, „Fátyolképek” – Kávéért előadás
Pesti Hírlap, 1932. december 30. péntek, 4. old. (Budapesti Negyed 2008. Tél 62. szám, 195-196.o.)