„Tisri hónap tizenötödikétől hét napon át ünnepeljük a szukot (sátrak) ünnepét. …

Az ünnep megtartását a Tóra rendeli el: „A hetedik hónap (tisri) tizenötödik napján van a sátrak ünnepe hét napon át az Ö.valónak” (M.III. XXIII,34). A sátor (szuká) az egyik fő szimbóluma az ünnepnek, mert ez emlékeztet az egyiptomi kivonulás utáni időkre, mikor 40 évig sátrakban laktak eleink, mielőtt bevonultak az új/régi hazába; Kánaán földjére.  …

A szukot egyike a három zarándokünnepnek, mikor – a Szentély fennállásának idejében – Jeruzsálembe kellett mennie a népnek és ott a Tóra által előírt áldozatát bemutatnia. …

A szukotot még a betakarítás ünnepének (hág háászif) is nevezi a Tóra:

„Három ízben szentelj nekem ünnepet az esztendőben …  és a betakarítás ünnepét, mikor távozik az év, midőn begyűjtöd termésedet a mezőkről” (M.II. XXIII, 14-16). E sorok az ünnep mezőgazdasági jellegére utalnak mivel ősszel, a jó termést, a sikeres szüretet közösen ünnepelték, hálát adván ezért az Ö.valónak.

Egy más elnevezés is az ünnep jellegére utal, ugyanis a szukot az örömünk ideje (zmán szimháténu) néven is ismeretes: „És örülj ezen az ünnepen” (M.V. XVI, 13).”

Oláh János: Judaisztika I. Ünnepek, emléknapok, gyász- és böjtnapok, nevezetes napok. Országos Rabbiképző Intézet, Budapest 1999. 50-51.o.