Tag Archives: Schöpflin Aladár

„Azután láttam őt kávéházakban, éjszaka, fiatalok közt. Nem szerettem az irodalom kávéház-ízét – az olcsó finnyásság is fintoroghatna így, de belőlem nyers önzés szól; a füst, a torokkaparó, értelmetlen viták, a véghetetlen, fülledt órák ellen gyúlékony nyálkahártyáim tiltakoznak. Csak Schöpflin Aladárért tértem kávéházba örömmel. A feketekávé gőze és aromája beszédessé s még kedvesebbé hangolta, a körülült márványasztal a múltat szabadította fel benne: a Vasárnapi Újság, Ady vagy az első Nyugat-évek emlékeit. Az ő szavára sunyiság és marakodás ízetlenné vált, s ennek a visszaverődő sugárzásnak megejtően szép fénye támadt; a melegvíz-források bölcsességével és humanitásával ömlött a mondanivalója. Az emlékeit és a fiatalokat szerette – ez a legritkább vonzalom csak az ő ötvös-titka volt.” Illés Endre: Írók, színészek, dilettánsok. Egy szikár öregúr (Schöpflin Aladár). Magvető, Budapest 1968. 138.o.

...